Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány
(HEH)
ALAPÍTVA 1995-BEN
(HEH)
ALAPÍTVA 1995-BEN
|
 |
 |
|
P. HORVÁTH TIBOR, SJ.
1927-2OO8.
Horváth Tibor 1927.julius 28-án született Bánhidán. Édesapja János, a MÁV-nál volt mozdony-vezető. Édesanyja Márkus Rozália. Egy fiútestvére volt. Gimnáziumi Édesapja János, a MÁV-nál volt mozdony-vezető. tanulmányait a tatai Esterházy Gimnáziumban végezte és ott érettségizett (1938-46). Jézustársaságba lépett 1946-ban és a budapesti Manrézában végezte a noviciátust. Filozófiai tanulmányait Szegeden kezdte szökését szervezte. Miután ő is külföldre kényszerült menni, Innsbruck-ban folytatta a filozófiát, és végül Chieri-ben, az Aloysianumban fejezte be (1949-51). Utána Louvain-ben, a College Philosophique St.Albert-ben M.A. és L.Phil. fokozatot szerzett (1952-54). Teológiai tanulmányait Granada-ban, Spanyolországban végezte 1954-58 között a Facultad Teologica-n s elnyerte az S.T.L. fokozatot. 1957.julius 15-én szentelte őt pappá Granada-ban Emilio Bonavent Escuin, malagai segédpüspök. 1958-59-ben Murcia-ban, Spanyolországban, végezte el a tercia probációt, 1959-6O-ban Németországban, Aschaffenburg-ban volt magiszter. 196O-62 között Rómában a Gregorián Egyetemen el 1948-ban, és ezalatt nagy segítségére volt P.Fábrynak, aki a skolasztikusok külföldre doktorált S.T.D. fokozattal, disszertációjának címe: Caritas est in ratione.
1962-től a szisztematikus teológia professzora a torontói Regis College-ban, ami 1969-től kezdve a Toronto School of Theology federált tagja, és később a Torontói Egyetem része lett. Itt tanított Fundamentális Teológiát, Krisztológiát, a Házasság és a Papi Rend Szentségtanát, a Szentlélek ajándékait és a Teológiai erényeket, Egyháztant, az Áldozat fogalmának fejlődését, a Szentlélek teológiáját, Theologia Africana-t, Apologetikát, Kegyelemtant, Eschatologiát, és20gyéb sajátos kurzusokat. - 1967-69 között az ottawai St.Paul University-ben volt meghívott professzor.
A kanadai püspöki konferenciának 1967-ben teológiai szakértője (peritus) volt a diakonátus visszaállításával kapcsolatos kérdésekben. 1975-76-ban tanácsosa volt annak a tervezetnek, mely a Sioux Indiánok számára készített egy programot diakónusok előkészítésére, majd 1982-ben egy 5-éves programot segített kidolgozni pap-nevelés számára.
1978-ban megalapította és szerkesztette éveken át az Ultimate Reality and Meaning (URAM) folyóiratot Torontoban, mely hivatva volt előkészíteni az Encyclopedia of Ultimate Reality and Meaning-et. 1985-87 között első elnöke volt az International Society-nak az Encyclopedia számára.. – 1986-ban megalapította és irányította a Magyar Egyháztörténelmi Munkaközösség, (Church History in Hungary) szervezetet (METEM). 1989-ben megalapította a Magyar Egyháztörténeti Vázlatok c. folyóiratot, melyet Budapesten adnak ki. – 1991-ben a Vatikán kinevezte a Nem-hívőkkel foglalkozó Dialógus konzultorává. – 1992-ben “professor emeritus” lett. – 1994-96 között a miskolci “Fényi Gyula” jezsuita gimnázium első igazgatója volt.
Számtalan teológiai cikket publikált különböző folyóiratokban: Katolikus Szemle, Projección, Szív, Science Ecclesiastique, Revue de l’Université d’Ottawa, Magyar Papi Egység, Novum Testamentum, Heythrop Journal, Szolgálat, Rassegna di Teologia. Journal of Ecumenical Studies, Science et Esprit, Acta Congressus Mariologici 1972, Expository Times, Zeitschrift für Katholische Theologie, Ultimate Reality and Meaning, Lexikon der Psychologie, Studies in Religion, Studi Tomistici, The Thomist, Enciclopedia di Teologia Fundamentale, African Philosophical Inquiry, Vigilia, The Asian Journal of Theology.
Publikált könyvei: Caritas est in ratione, 1966, - Faith under Scrutiny, 1975, - A Kinyilatkoztatás Teológiája, és A Kinyilatkoztatás Kritikája, 1975, 1977, - The Sacrificial Interpretation of Jesus’ Achievement, 1979, - Eschatology: Eternity and Eternal Life, 1992. – Jesus Christ as Ultimate Reality and meaning, 1994. – Thinking about Faith, vol.1: Love, 2OO6. - Latin teológia jegyzetei: De Christo Legato seu de Ingressu Personali Dei in Historiam Humanam, 1962-63, - De Gratia Christi Sanctificante seu de Vita in Christo Nova Hominis, 1963-64, - De Fide Virtutibusque Infusis, 1963-64, - De Matrimonio, 1964-65, - De Ordine, 1964-65, - De Revelatione Christi, 1965-66.
Nyugdíjas tanárként is folytatta írói tevékenységét. Szívbaja miatt egyre gyengült, de rendületlenül tovább dolgozott. 2OO8-ban a pickeringi jezsuita Infirmáriába költözött és ott halt meg 2OO8.május 17-én 81 éves korában, jezsuita életének 62., papságának 51.évében. Temetése Courtland-on lesz magyar jezsuita testvérei mellé.
P.Horváthnak már skolasztikus korában tüdő-betegsége miatt meg kellett szakítania tanulmányait, de németországi szanatóriumi pihenése után mégis befejezte azokat és hamarosan le is doktorált Rómában teológiából. Fáradhatatlanul tanított, írt, új terveket szőtt, enciklopédiát szervezett, megalapította a METEM-et, folyóiratot szerkesztett, kongresszusokat rendezett, amíg egészsége engedte. Teológia-tanári nyugdíjazása után lelkesen elvállalta Miskolcon az akkor induló jezsuita gimnázium igazgatói tisztségét az első két évre. Kitartó teológiai munkásságát a jövő fogja megítélni, de már tanítványai is sokat merítettek bölcseségéből. Mindig mosolygó arca híven tükrözte a jezsuita élet örömeit, amit az Úr Jézussal való bensőséges kapcsolata biztosított számára.
